Megmásztam a Sínai - hegyet! Ez az a hely, ahol Mózes megkapta Istentől a 10 parancsolatot. A Wikipedia szerint 2285 méter magas a hegy.
Éjfél körül indultunk, kb másfél órát buszoztunk, és onnan mentünk gyalog. Iszonyú sötét volt és annyi csillag az égen, amennyit még életemben nem láttam sztem. Majd próbálok erről fényképet szerezni és később feltölteni, van aki csinált nagyon jókat.
A cél az volt, hogy napkeltére felérjünk a hegyre és onnan nézzük. Sikerült is, bár hosszú volt és hideg, de azért jó volt. 7 km az út, sziklás, köves de általában nem túl meredek. A végén van egy kis ráadás, 700 lépcső, ami nem is igazi lépcső, hanem különböző méretű kövek egymás hegyén hátán. Az a rész nagyon fárasztó volt.
4 körül értünk fel, kb 3 és fél óra alatt. Eléggé kimerültünk, főleg mert nem nagyon tudtunk mit enni útközben, itt a kisboltokban főleg csak kekszet, meg chipset lehet kapni, normális dolgokat nem nagyon.
Ja és nincs szénsavas víz, ez nagyon hiányzik.
Volt két túravezetőnk. Nekik ez a munkájuk, hogy minden éjjel turistacsoportokat visznek fel a hegyre. Mesélték, hogy a forradalom előtt napi 2-3 csoport is volt, de most már jó, hogy ha egy van. Egész éjjel dolgoznak, aztán egész nappal alszanak. Ismerik a hegyet, szandálban rohangálnak a sziklákon és lámpa nélkül másznak felfelé.
A képen látszik, h épp kel fel a nap. :)
Útközben vannak kis bódék, ahol lehet pihenni, van tea, kávé és üdítő csilliárd fontokért persze. Van ahol még vizipipázni is lehet.
Megvártuk míg felkel a nap, még egy kicsit üldögéltünk, aztán elindultunk lefelé. Választhattunk a 3000 lépcső vagy a 7 km séta között. Én a lépcsőre szavaztam, de a többség dönt alapon a séta nyert. A lépcső volt a legnehezebb felfelé, de lefelé az tűnt a legkönnyebbnek (lehet, h csak azért mert az volt a legvége/legeleje). Lefelé minden lépésnél koncentrálnom kellett, mert a poros köveken csúszott a cipőm (mindenkié), el is csúsztam kétszer is, de nem volt vészes.
Végül csak leértünk, megvártuk míg a buszok értünk jönnek. (Itt amúgy folyton mindenre várni kell, de ez az egyiptomiakat a legkevésbé sem zavarja.
Éjfél körül indultunk, kb másfél órát buszoztunk, és onnan mentünk gyalog. Iszonyú sötét volt és annyi csillag az égen, amennyit még életemben nem láttam sztem. Majd próbálok erről fényképet szerezni és később feltölteni, van aki csinált nagyon jókat.
A cél az volt, hogy napkeltére felérjünk a hegyre és onnan nézzük. Sikerült is, bár hosszú volt és hideg, de azért jó volt. 7 km az út, sziklás, köves de általában nem túl meredek. A végén van egy kis ráadás, 700 lépcső, ami nem is igazi lépcső, hanem különböző méretű kövek egymás hegyén hátán. Az a rész nagyon fárasztó volt.
4 körül értünk fel, kb 3 és fél óra alatt. Eléggé kimerültünk, főleg mert nem nagyon tudtunk mit enni útközben, itt a kisboltokban főleg csak kekszet, meg chipset lehet kapni, normális dolgokat nem nagyon.
Ja és nincs szénsavas víz, ez nagyon hiányzik.
Volt két túravezetőnk. Nekik ez a munkájuk, hogy minden éjjel turistacsoportokat visznek fel a hegyre. Mesélték, hogy a forradalom előtt napi 2-3 csoport is volt, de most már jó, hogy ha egy van. Egész éjjel dolgoznak, aztán egész nappal alszanak. Ismerik a hegyet, szandálban rohangálnak a sziklákon és lámpa nélkül másznak felfelé.
A képen látszik, h épp kel fel a nap. :)
Útközben vannak kis bódék, ahol lehet pihenni, van tea, kávé és üdítő csilliárd fontokért persze. Van ahol még vizipipázni is lehet.
Megvártuk míg felkel a nap, még egy kicsit üldögéltünk, aztán elindultunk lefelé. Választhattunk a 3000 lépcső vagy a 7 km séta között. Én a lépcsőre szavaztam, de a többség dönt alapon a séta nyert. A lépcső volt a legnehezebb felfelé, de lefelé az tűnt a legkönnyebbnek (lehet, h csak azért mert az volt a legvége/legeleje). Lefelé minden lépésnél koncentrálnom kellett, mert a poros köveken csúszott a cipőm (mindenkié), el is csúsztam kétszer is, de nem volt vészes.
Végül csak leértünk, megvártuk míg a buszok értünk jönnek. (Itt amúgy folyton mindenre várni kell, de ez az egyiptomiakat a legkevésbé sem zavarja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése