The Transition - a projekt

Kicsit arról, hogy mit is csinálok. A projekt neve: The Transition, és frissen érettségizett diákoknak lett kitalálva, egy 3 napos tábor. A mi csapatunk feladata, hogy felkészüljünk a táborra, különböző prezentációkkal, workshopok stb. Ehhez nekünk is részt kell vennünk tréningeken és meetingeken.
A cél az, hogy felkészítsük a diákokat az egyetemi életre, legalábbis megpróbáljuk kicsit előkészíteni a dolgokat, mire számíthatnak és hogy kezeljék a felmerülő helyzeteket.

Úgy dolgozunk, hogy meetingeink vannak, hetente többször (4-5, de változó) és az ott kiadott feladaton egyenként vagy csoportban otthon dolgozunk.

A csoport tagok (nagyjából, balról jobbra):

Peter - Észtország: mielőtt idejött tizen-x hónapot töltött a hadseregben, ami érezhető is a hozzáállásából és a stílusából. Akik ismernek, sejthetik, hogy nem is lesz a legjobb pajtim. :D
Trinu - Sri Lanka: ő igazából nem velünk dolgozik, csak ott volt ezen a meetingen. Vele lakom egy szobában, aranyos. :)
Nicolas - Columbia: folyton próbál vicces lenni, ami vicces, mert nem mindig megy :)
Sara - Brazília: nem mindig érzi jól magát, de alapvetően aranyos és nyitott, vele is egy lakásban vagyunk.
Farah - Egyiptom: ő a projektvezető, nagyon lelkes, fegyelmezett és törekvő. Szimpi :)
Zeal - India: ő már itt volt 6 hete, ezért szombaton hazament, csak a projekt elejére csatlakozott hozzánk. Nagyon pozitív személyiség és mindenki kedvence.
Omar - Egyiptom: egy másik projekt felelőse, csak ott volt, nem annyira ismerem.
és én :)

Van még egy lány, Izzah, Pakisztánból, ő nemrég érkezett, mert valami probléma volt a vízumával. Illetve még 3-4 egyiptomi is tagja a csapatnak, de ők épp nincsenek ezen a képen.

Tegnap egy gyönyörű parkban volt a meeting, ott is maradtunk utána, megnéztük a naplementét, nagyon szép a kilátás Kairóra, de sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, mert nem tudtunk előre, hogy hova megyünk. Csak telefonnal fotóztam, majd töltök fel képeket utólag, illetve az is lehet, hogy megyünk még máskor is.

A tábor júl. 5-7 között lesz Fayed-ben, ami a Suezi- csatorna mellett van, egy tóparton. Egy hotelben leszünk elvileg.
Igazából most minden a június 30-tól függ, aznap lesz egy tüntetés, a miniszterelnök ellen. Nem is megyek sehova vasárnap, Luxorból is még szombaton hazaérünk. Senki nem tudja mi lesz igazából, elképzelhető, hogy elhúzódik. Azért mi bevásárolunk előre, a biztonság kedvéért. 

Alexandria

Hűha. Hát az Alexandria túra múlt héten csütörtök és szombat között volt. Nem írtam eddig róla, mert volt bőven élmény, amit meg kellett emészteni.
Csütörtökön este 9-kor indultunk taxival egy külső kerületbe, ahonnan az egyik szervező srác kocsijával mentünk tovább. A többiek vagy busszal mentek vagy szintén autókkal. Kb egy óra taxi után értünk az Október 6-a kerületbe, ahol kb 20 perc várakozás után meg is találtuk egymást az autósokkal. Aztán kiderült, hogy még azért nem indulunk, hanem várunk még pár órát, mert valami baj van a buszokkal és a többiek nem tudnak elidnulni. Lerövidítve a történetet, mi az autópálya szélén egy bevásárolóközpontnál vártunk kb 4 órát, kajáltunk, fagyiztunk, megjött egy másik autó, akiknél volt SÖR (ez itt kincs, mivel NEM LEHET KAPNI!!!! csak 1-1 boltban és amúgy majdnem illegális is, de erről majd később), szóval valahogy elütöttük az időt és végre elindultunk.
Alexandria elvileg 2 óra Kairóból, na nekünk összesen 11 órába telt odaérni. :( Próbáltunk aludni a kocsiban, eltévedtünk párszor, Alexandriába reggel fél 8-ra értünk, para volt a szállással, van akinek nem jutott hely, nem maradhattunk az utcán stb. Undorító apartmant kaptunk, büdös, koszos, nem volt víz, legszívesebben le sem ültem volna, de muszáj volt aludnunk pár órát.

Alexandria a 16. emeletről.

Na és gyorsan menjünk is tovább a jobb részre. Elindultunk a North-Coastra, ami egy partszakasz a Földközi-tenger ezen a felén, tele van zárt területekkel, ahol villák vannak, biztonság és saját strand. Alexandriában ki sem mehettünk a tengerparta. Hétvégéken általában fél Egyiptom ott nyaral, ami miatt tömegek vannak a parton és ami egyben azt is jelenti, hogy nem bírják a külföldieket. A szállás körül sem mászkálhattunk pl egyedül lányok, inkább a kocsiban kellett várnunk, vagy az apartmanban, de nem az utcán. Kairóban egy viszonylag jó kerületben lakunk, korábban főleg tisztségviselők kaptak/vettek lakást ezen a környéken és még mindig érezni az előnyét, ezért itt nem annyira találkozunk ilyen problémákkal, szerencsére.

Nagy nehezen megérkeztünk a North-Coastra, a fél óra helyett két és fél óra alatt, egész úton azon gondolkodtam, hogy hogyan és mikorra fogom átcserélni a repjegyemet, hogy korábban hazamenjek. Nem akarok itt drámázni amúgy, túl vagyunk rajta és egyelőre maradok.

Az egyik szervező srác villájába mentünk. Ez itt átlagosnak számít, hogy van egy villa a tengerparton. Villa alatt tényleg villát értsetek, nem egy ház, vagy nyaraló. Egész délután arról győzködtük a tulajt, hogy ott aludhassunk Alexandria helyett, akár a földön, akár a fűben, vagy bárhol, csak ne kelljen visszamenni a szállásunkra. Sikerült meggyőzni szerencsére. :)
A teraszról a kilátás:

Mivel tudták a szervezők, hogy nagyon kivagyunk, ezért igyekeztek minél jobb hangulatot teremteni a túra hátralévő részére. Sörözgettünk a tengerparton, kaptunk vacsit, vizipipa, medence, naplemente stb. Ránk is fért.







A tenger gyönyörű volt, homokos, nagy hullámok és persze a kékség.





Szombaton visszamentünk kicsekkolni az apartmanokból, majd megnéztük a várat, ami az alexandirai világítótorony romjaira épült.
A várból a város:

A várfalon (fújt a szél, egyébként nem ilyen a szoknya :D) 

A várfalról a vár:

Majd megnéztük a könyvtárat.

A kultúra után pedig elmentünk vacsorázni, mindenféle kagylót, rákot, halat stb ettünk.

A visszaút is a kelleténél 4 órával hosszabb volt, de közel sem olyan vészes, mint odafelé. Hazaértünk egészben, vasárnap hajnali 4 körül, ez a lényeg.

Habibi

A Habibi azt jelenti: barátom. Ez a kedvenc szavam. :)

Vasárnap délelőtt értünk vissza Kairóba. Aznap nem sok mindent csináltunk, át akart verni a taxis, de ez itt majdnem mindennapos. Csak a fehér taxikba szabad beszállni és csak abban, amelyikben van óra. De van, hogy nem kapcsolják be. Itt amúgy a közlekedés több mint borzalmas, de erről majd külön írok, megér egy önálló posztot.

Este Erikáékkel találkoztam, ő a Magyarok Egyiptomban Facebook csoport adminisztrátora, és vele leveleztem mielőtt kijöttem, arról, hogy mit és hogyan érdemes csinálni stb. Ő is ebben a városrészben - Sheraton - lakik a férjével és családjával, szóval könnyen megoldható a találkozás. Elmentünk vacsorázni és vizipipázni. Jó volt velük lenni a hétvégi megpróbáltatások után. Éjfél körül jöttem haza, ők még akkor mentek tovább vásárolni.

Itt egészen máshogy van az időbeosztás, mint otthon. A hétvége az a péntek - szombat és vasárnaptól csütörtökig dolgoznak. A reggel kb délben van, vacsora éjfél körül és hajnali 3-4 körül fekszenek le aludni (akik dolgoznak, reggel 9től teszik). Sara, a brazil lány mondta, hogy így semmi problémája az időeltolódással, mert gyakorlatilag ugyanakkor kel és fekszik, mint Brazíliában, ami néhány időzónával odébb van. 

Skype szempontból így inkább napközben vagyok elérhető, vagy hajnalban, az otthoniak pedig gondolom délután és este, de majd összehozzuk. :)

Nagyon sokat mesélt az itteni helyzetről, ezeket majd szépen lassan írogatom, csak nem tudok mindent egyszerre. 

Hétfőn elindultunk egy esti show-ra, a város egy másik részére, de mivel dugó volt és kb 2 órán keresztül mentünk/álltunk nem nagyon értünk oda. Végül "csak" bazároztunk, sétáltunk az egyik legrégebbi utcában és vacsiztunk, egyiptomi palacsintát, ami inkább pizza, mint palacsinta. Így készül: 

Nagyon nagy tömeg van, mindenki ajánlgatja a portékáit, és kb bármit/mindent lehet kapni. 

Kedden, vagyis tegnap elmentünk az Egyiptomi múzeumba. Sajnos nem lehetett bevinni fényképezőgépet, ezért bent nem tudtam fotózni. 

Elképesztő, hogy milyen okosan volt ezek az ókori emberek. A ma használatos tárgyak közül, az elektronika kivételével, szinte mindenre volt megoldásuk. A legjobban egy óra tetszett, amit éjjel használtak, mivel nappal  napóra volt. Gyakorlatilag egy vödör, aminek az alján van egy kis lyuk és a belső falán pedig pontok vannak, 12 db, óránként egy. Kitalálták, hogy mekkora lyuk kell, hogy milyen távolságban legyenek a pontok, hogy mekkora legyen a vödör stb ahhoz, hogy pont egy óra alatt csorogjon ki a víz. 

Volt egy vezetőnk, ő mesélte ezeket. Megnéztük Tutanhamon maszkját, az első múmiát, meg még sok-sok mindent. Elég fárasztó volt, mert nincs légkondi a múzeumban és 30-35 fok van bent. 

Itt alapvetően nagyon szennyezett a levegő, poros és szmog is van. Ja meg meleg. Tegnap 38-40 fok volt. Meg is szokott fájdulni a fejem és általában nagyon hamar elfáradunk. 

Egyébként a városban meglepően sok zöld van, füves részek és fák, pálmafák. Nem nagyon vannak családi házak, hanem csak panelek, vagy legalábbis hasonlók. Inkább villák vannak, de azok is csak a gazdag negyedekben. 

A múzeum után átsétáltunk a Zamalek szigetre, ami a Nílus közepén egy sziget. Elég nagy és sok követség van itt, kicsit Európa szerű a hangulat, de azért nem minden részen. Itt van a Kairó-torony, ami 187m magas, és van egy fordó étterem a tetején. Nem mentünk fel, mert 70 font  (1 font 33-35 forint) lett volna és nem tudjuk, hogy benn van e a közös programtervben. Mivel nem nagyon tájékoztatnak előre a programról, ezért azt sem tudjuk, hogy mire spóroljunk vagy mire költsünk. 

A szigetről jöttünk haza taxival, az is 1 óra volt, mert nagy volt a forgalom. Utána mentünk bulizni, egy bárba, nem igazi szórakozóhelyre. Nekünk volt kibérelve egy rész, és volt saját dj-nk. Jó volt. :) Itt az alkoholok egyáltalán nem erősek, ha egyáltalán vannak, mivel az arabok nem ihatnak és ha isznak is, akkor is 2 pohártól berúgnak. De erről (mmint az alkohol kérdésről) később. 

Ma, szerdán, lesz Talent Show, ahol elvileg mindenki bemutatja az országát, táncolni meg énekelni kellene, kíváncsi leszek rá. :D 

Hétvégi programterveket már hallotam, szóba került Luxor is, de egyelőre úgy tűnik, hogy valamerre Észak felé megyünk majd, Alexandriába és egy kis tengerpartra is. 

Blue hole, sivatagi túra, visszaút

A Sínai-hegy megmászása után aludtunk egy kicsit, majd elindultunk egy újabb túrára, a Blue Hole-hoz. Ez egy kb 130 méter mély "lyuk" a tengerben, ahol gyönyörű az élővilág, itt búvárkodtunk is egy órát kb. Tényleg gyönyörű, és láttam igazi élő tengerben úszkáló RÁJÁT!!! :)
(Ezt a képet nyilván nem én csináltam :))

Innen sétáltunk egy tengerparti táborhelyre. Kb 7 km volt a sziklás tengerparti úton és ránk is sötétedett. Nem is tudtuk pontosan hova megyünk, csak láttunk fényeket, amikről reméltük, hogy a táborhely. A végén már a tveszart követtük, mert az biztos volt, hogy ahol tevék járnak arra van út. :D

A táborhely egy hangulatos kis bungalló közvetlenül a tengerparton, áram és víz nincs, vagyis áram van, de csak este 6-tól valameddig. Egy idő után elfogyott a hideg víz és az üdítő is, kajánk meg alapból nem volt, mivel itt kb csak kekszet meg sütit lehet venni és chipset, amiből már bőven elegünk volt a Sínai hegyen is.

Ebben a bungallóban aludtunk, meg volt még egy, hogy elférjünk.

Ez az épület az "étterem", itt lehetett teát venni stb. Egy svájci nő a vezető, aki itt lakik. Jönnek hozzá tevével és autókkal az "árusok", és tőlük vásárol. Kérdeztem a többieket és ez egy tök általános dolog, hogy aki Dahab-ba megy általában valahogy el is túrázik ide is és itt tölt egy éjszakát. 

Itt is nagyon szép volt a tenger, fürödtünk is. :) Úgy volt, hogy hajókkal megyünk vissza Dahab-ba, de annyira fújt a szél, hogy nem tudtak jönni a hajók. Végül délután 3-4 körül tevékkel indultunk vissza, a reggel fél 10 helyett. Ja és a tevék borzasztóak, se fék, se kormány és a sziklás sivatagi úton ültünk a tevéken, akik azt csináltak és arra mentek amerre akartak. Elég ijesztő volt alapvetően, de végül megszoktam és épségben meg is lrkeztünk. Egész éjjel buszoztunk, kb 12 órát, odafelé 8 volt. Vártunk egy órát egy benzinkúton gázoljara...aztán jött a tankerkocsi és feltöltötte.. Aztán Sharm el Seiknél megállították a buszt, mert hogy külföldiek vannak rajta és várnunk kellett 2 órát a biztonsági autóra, ami utána elkísért minket Suez-ig. Nagy nehezen visszaértünk Kairóba vasárnap délelőtt.

Sínai-hegy

Megmásztam a Sínai - hegyet! Ez az a hely, ahol Mózes megkapta Istentől a 10 parancsolatot. A Wikipedia szerint 2285 méter magas a hegy.

Éjfél körül indultunk, kb másfél órát buszoztunk, és onnan mentünk gyalog. Iszonyú sötét volt és annyi csillag az égen, amennyit még életemben nem láttam sztem. Majd próbálok erről fényképet szerezni és később feltölteni, van aki csinált nagyon jókat.
A cél az volt, hogy napkeltére felérjünk a hegyre és onnan nézzük. Sikerült is, bár hosszú volt és hideg, de azért jó volt. 7 km az út, sziklás, köves de általában nem túl meredek. A végén van egy kis ráadás, 700 lépcső, ami nem is igazi lépcső, hanem különböző méretű kövek egymás hegyén hátán. Az a rész nagyon fárasztó volt.

4 körül értünk fel, kb 3 és fél óra alatt. Eléggé kimerültünk, főleg mert nem nagyon tudtunk mit enni útközben, itt a kisboltokban főleg csak kekszet, meg chipset lehet kapni, normális dolgokat nem nagyon.
Ja és nincs szénsavas víz, ez nagyon hiányzik.

Volt két túravezetőnk. Nekik ez a munkájuk, hogy minden éjjel turistacsoportokat visznek fel a hegyre. Mesélték, hogy a forradalom előtt napi 2-3 csoport is volt, de most már jó, hogy ha egy van. Egész éjjel dolgoznak, aztán egész nappal alszanak. Ismerik a hegyet, szandálban rohangálnak a sziklákon és lámpa nélkül másznak felfelé.

A képen látszik, h épp kel fel a nap. :)

Útközben vannak kis bódék, ahol lehet pihenni, van tea, kávé és üdítő csilliárd fontokért persze. Van ahol még vizipipázni is lehet.

Megvártuk míg felkel a nap, még egy kicsit üldögéltünk, aztán elindultunk lefelé. Választhattunk a 3000 lépcső vagy a 7 km séta között. Én a lépcsőre szavaztam, de a többség dönt alapon a séta nyert. A lépcső volt a legnehezebb felfelé, de lefelé az tűnt a legkönnyebbnek (lehet, h csak azért mert az volt a legvége/legeleje). Lefelé minden lépésnél koncentrálnom kellett, mert a poros köveken csúszott a cipőm (mindenkié), el is csúsztam kétszer is, de nem volt vészes.

Végül csak leértünk, megvártuk míg a buszok értünk jönnek. (Itt amúgy folyton mindenre várni kell, de ez az egyiptomiakat a legkevésbé sem zavarja.

Lagoona Beach - Dahab

Itt Dahab közelében voltunk egy partszakaszon, amit Lagoona beach-nek hívnak. Kocsikkal mentünk, pontosabban két terepjáróval, és kint is és bent is ültünk, lényeg, hogy mind a 30-35-en befértünk a két autóba. Majd megpróbálok erről képet szerezni, én nem tudtam csinálni, mert nem igazán tudtam mozogni. :)

A víz leírhatatlanul kék. Remélem valamennyire látszik a képen, nagyon szép. Meg egy kis Rita is jut. :) Azóta barnább vagyok, vagy lehet inkább pirosabb, mert kint felejtettem magamat a napon. Egész éjjel buszoztunk és elaludtam a nagy szárítkozás közben. :( Eléggé rá szoktam parázni a legéégés témára, de tényleg nem tűnt vészesnek eddig.

Itt egyébként nem volt túl sok látnivaló a vízben, mármint igazából semmi. Láttam egy nagy fekete halat és egy hosszú, vékony szürkét. :D Mondták a szervezők, hogy máshol fogunk merülni, kb 14 méter mélyre, de nem most a hétvégén, ha jól emlékszem, hanem majd egy későbbin. Korrallok vannak, pont láttunk is egyet, akkor halászták ki, elég nagy volt. Arról is van kép, majd később feltöltöm.

Ilyen nádnapernyős helyek vannak a strandon, bár nincs belőlük sok, de nagyon hangulatos. A háttérben látszik, hogy szinte fehér a víz itt. Van egy büfé (ott volt wifi, ezért kaptatok különböző módon képeket), szólt a zene, hideg volt a sör, szóval egész jól el lehetett lenni.

Eléggé fúj itt a szél, ezért nagyon sok szörfös volt és egy wakeboardos is bemutatta mit tud.

És a végére egy lesifotó. Az arab nő akkor jött ki a vízből. Elmentek banánozni is a csadorban. Pontosabban ez nem egészen csador, mert kint van az arcuk és nem csak a szemük látszik. Itt nem kötelező hordani, mindenkinek a saját választása/döntése, hogy hord e kendőt a fején vagy nem. Viszont ha egyszer elkezdte, akkor nem veheti le többé. Csak azok a nők hordanak csadort, ami teljesen eltakarja őket, akiknek a férje nagyon vallásos és ezt kéri tőlük.  

Egy kis előzetes: ma 11 körül indulunk megmászni Egyiptom legmagasabb hegyét, és hajnali 3-4 körül fogunk felérni, onnan fogunk napfelkeltét nézni. Gondolkodtam, hogy menjek e, mert a nagy buzgalom és igyekezet közben a szervezők nem szóltak nekünk, hogy hozzunk kirándulós, vagy legalább hosszan sétálós ruhát/cipőt, de megpróbálom megoldani valahogy. Illetve lehet takarót bérelni a hegytetőn. 

Vörös-tenger

Megérkeztünk Dahab-ba! :) Érzem a tenger illatát!

Ezt a képet a teraszról csináltam, kicsit ti is üldögélhettek kint velem. :) Úgy látom a nap melegíti a vizet, de még nem próbáltam mennyire hatásos.

Tegnap este indultunk, éjfél körül. Egész éjjel utaztunk és végül reggel 8 körül érkeztünk Dahab-ba. :)
Tegnap érkezett egy lány Sri Lankáról, vele vagyok egy szobában, illetve épp most kaptunk még egy kínai srácot is. Érkezett még egy lány, aki félig szingapúri, félig Thaiföldi, de Angliában tanul, szóval csak onnan repült. Ő picit fura, bár én is fura lennék a helyében, mert megérkezett 11 előtt 5 perccel és 11-kor indulnunk is kellett a buszhoz.

Átjöttünk a Szuezi-csatorna alatti alagúton. :) Reméltem, hogy látni fogunk valamit, de nem. Katonák őrzik és csak alagút van alatta.
Útközben átjöttünk több check-point-on is, ez itt így működik, hogy az autopályán kb 200 kilométerenként vannak check-pointok, ahol meg kell állni, van, hogy az útleveleket is ellenőrzik, van, hogy a csomagokat is. Tőlünk egyszer kértek útlevelet, a többinél behúztuk a függönyöket, így nem látták, hogy nem egyiptomiak vagyunk. Az autópálya viszontagságait annyira nem tudtam megfigyelni, mert hátul ültem.

Útközben egy ilyen helyen álltunk meg. Ez ilyen büfé szerű valami. Pont a magyar srác, Gergő van a képen.

Amikor ideértünk elkezdtünk alkudozni a különböző szálláshelyeken, az egyiknél még ki is szálltunk. Nagyon hangulatosak itt az éttermek, ennek például a tetején a terasz tele volt párnákkal, bár majdnem lefújt a szél, azért csináltam pár fotót. :)

És végül még egy kép a Vörös-tengerről, remélem hamarosan közelebbről is megismerjük egymást. :)

Becsekkolás - Kairó

Kairó, Egyiptom, 6 hét, jún. 9 - júl. 19.

Ezt a képet a teraszról csináltam, ha jobbra nézünk ezt látjuk. Pont velünk szemben van az El Nozha International Hospital, ehhez képest a térképen is látszik hol vagyunk. Az elkerített terület a reptér - a térkép szerint - és a kórház sarka is látszik. Ezen a képen épp nem parkolnak lehetetlen módon, de majd olyat is feltöltök. Most Sara-val, egy brazil lánnyal vagyunk ebben a lakásban, de még jönnek majd többen elvileg a hétvégén. 

Nemsokára jön a következő poszt. :)